2014. január 31., péntek

5. fejezet- Zavarodotság





 Óriási fejfájásra keltem fel. Azt se tudom, hogy hol vagyok. Lassan kinyitottam a szemem, hogy körűlnézhessek. Egy sötét szobában voltam egy hatalmas ágyon. Óvatosan felűltem, hogy magamhoz térjek egy kicsit. Olyan ismerős nekem ez a szoba. Hmm.  Chris. Ez Chris hálószobája. Mit keresek én itt?!  Csörömpölést hallotam lentről és szitkozódást. Fáradtan és hasogató fejfájással indultam le, hogy megnézzem mitőrtént. Chris a konyhában ténykedett. 
- Jóreggelt. Nézd csináltam neked reggelit. Remélem szereted a tojásrántottát. Van narancs lé is. Oh és van mé...
- Nem kell tőrnöd magad. Nehogy azt hidd, hogy elfelejtettem a tegnap estét csak azért mert részeg voltam. - lefagyott a szavaim hallatán. Iszonyú dűhös voltam még mindig rá, de perpill semmi kedvem nem volt veszekedni. - Inkább adj egy gyógyszert. Aztán már megyek is.
- Blair. Kérlek beszéljük meg. Tudod, hogy nem úgy gondoltam a tegnapit. Sajnálom csak ideges voltam és ittam is. Nem akar..
- Nem érdekel Chris. Csak adj egy kurva gyógyszert aztán had menjek. 
Fejét lehajtva ment el meletem. Leszarom, hogy milyen rosz kedve van amiért közömbös vagyok vele ő baszta el. És pont akkor amikor már keztem volna felejteni. Kár volt újra bízni valakiben. Mikor Chris vissza ért elvettem tőlle a kis pirulát és lehajtottam egy kevés vízzel.
- Kösz. - kimentem a konyhából, és elindultam a kijárat felé. A táskámat fekapva mentem ki az ajtón, de még utoljára visszanéztem. Chris megtőrt arca nézett vissza rám haja kócos volt szemei alatt halvány karikák égtelenkedtek. Valószínűleg nem aludt az este tőrténtek miatt.

***

Végre itthon a mára már megszokott környezetben. Gyorsan felszaladtam a fűrdőbe, hogy letusoljak elvégre a tegnapi buli után rám fér. Fáradt végtagjaimnak valami isteni érzést nyújtott ahogy ráfolyt a meleg víz. Hajam vizesen tapadt az arcomra mikor kiszáltam a zuhany alól. Megmosakodtam, fogat mostam majd felvettem egy fekete csipkés fehérneműszettet. A szekrényemből találomra előkaptam egy piros kockás inget egy egyszerű fekete pólóval és egy rövidnadrágot a megszokott fekete Vans cipőmmel kiegészítve. Egy alap simket csináltam. A tükőrbe nézve késznek nyilvánítottam magam. 
Ahh holnap megint hétfő és ujra kezdődik a sok szarság. De ami vígasztal az az, hogy már csak ezt az egy hetet kell még menni utánna megkezdődik az imádott nyár ami annyira szeretek. És a szülinapom is ilyenkor van. Ezt azért is szeretem mert ilyenkor még a megszokotnál is többet iszok és jóval többet bulizok. Viszont ami lerombolja ezeket a csodás képeket a fejemba az a tudat, hogy Chrissel találkoznom kell és ami még rosszabb hogy osztálytársam így sehogy se lesz nyugtom. Nem tudom neki megbocsájtani amiket a fejemhez vágott. Soha nem momdta ki senki ilyen nyíltan ami Shop-al tőrtént és most hogy Chris megtette a tudat hogy Shopie meg...megha...nem. Nem vagyok képes kimondani. A legjobb barátnőm, sőt a testvérem a nővérem nincs melletem elszőrnyeszt.  Most ki lesz melletem ha baj van? Ki fog megvígasztalni ha sírni támad kedvem? Kinek mondhatom el a legféltettebb titkaimat, félelmemet?! Kiben bízhatok meg?  Néha esküszöm feladnám az egészet és mennék Shop után. Olyan jó lenne legalább egyszer az életben újra látni őt.

*Másnap*

Úristen. Ilyen fáradt még soha a büdös életbe nem voltam. Plusz még késésben is voltam. Leszarom inkább kések a suliból de nem fogok rohanni. Azt gyűlôlöm.
  A második órára éppen, hogy betudtam menni mivel elég nehéz volt eldöntenem, hogy mit vegyek fel. Istenem ,hogy ebbe a suliba mennyi olyan csávó van aki nyálcsorgatva néz végig. Haha! Még jó, hogy vettem fel napszemüveget így legalább feltűnés nélkűl tudom őket bâmúlni mikor elmennek melletem.
- Uhh de baba vagy szívesen megismerkednék én és a '' kis'' barátom veled. - mondja egy srác miközben rám kacsint.
- Én viszont szívesen feltörőlném a betont a képeddel baby. - dobok felé egy puszit. Ahh utálom az ilyen pasikat. Egy éjszakára jók mikor részeg vagyok, de józanon nem tudom őket elviselni.
- Hey Blair várj már. -szólt utánnam egy női hang. Megálltam de nem fordultam meg a hang irányába. Nem is kellet. Tudtam, hogy ki az.
- Mit akarsz Kler? - mondtam nem a legkedvesebb hangomat elővéve. Még mindig háttal voltam neki, de mikor egy kis idő múlva se szólalt meg odafordúltam. Hát igen ez az amit nem kellet volna. A ''mi kis csapatunk'' állt előttem. Damon, Daren, Chris és a már említett szépség Kler.
- Mi van? Mit akartok?
- Mi lett veled Blair? Olyan más vagy. Már bocs, hogy ezt mondom de olyan bunkólettél mióta vissza jöttél. Mi csak segíteni arunk neke, de semmiféle jóságot nem fogadsz el. - ez az unalmas monológ már megint. Kit érdekel, hogy ezek mit gondolnak. Engem nem. Semmi nem történt velem. Vagyis de. Egy valami. De rajtam kívűl őket nem nagyon hatja meg. Nem én változtam hanem ők. Ők úgy viselkednek mimtha minden rendbe lenne de én nem. Ők mindent szépnek és jónak látnak mimdent de én nem. Könyörgöm hiszen az ő barátjuk is volt nem igaz, hogy így elfelejtették. Sőt Daren az akibe a leges legjobban csalódtam, hiszen ő együtt volt vele. Állítólag szerette őt. De én még azt se láttam, hogy csupán egy könycseppet elmorzsolt volna Shop elvesztésekor. SOHA.
- Ahh istenem hagyatok már békén. Mi a fasz van mindenkivel? Folyton azzal basztattok ti is, hogy mi lett velem. Semmi. Én tudom, hogy mi van. Ti viszont úgy viselkedtek mintha olyan jó lenne minden miközbe semmi sincs rendben. - a hangom kezdett egyre nagyobb lenni- Hiszen ti is a barátai voltatok basszameg. Titeket is ugyan úgy szeretett, de még csak egy könycseppet sem ejtetetek miatta. És Daren- fordúltam felé- benned aztán végkép csalódtam. Undorító  amit tettél. A barátnőd volt könyőrgöm. Szeretett téged és mégis megcsaltad azzal a KÚRVÁVAL. - wow nem tudtam, hogy ekkora hang kijön belőllem. Szinte már mindenki minket nézett aki a folyoson volt- Hogy tehetted ezt? Miért csináltok úgy, hogy minden rendben mikor kurvára nincs semmi rendben. Mondjuk csak ki. Shopie a legjobb barátunk vagy valameikőnknek a szerelme meghalt. Elment és soha többé nem jön vissza. SOHA, A KURVA ÉLETBE. SZÓVAL KURVÁRA NE CSINÁLJATOK ÚGY MINTHA BÁRMI RENDBEN VOLNA.
Hát igen elég hosszú monológ lett amin eléggé meglepődtem mert nem sírtam el magam amikor kiejtettem ezeket a súlyos szavakat bár néhol megremegett a hangom. De amin még jobban meglepődtem az az volt, hogy ők rezenéstelen arcal hallgadták végig a '' beszédemet''. Még csak meg se hatotta őket amit mondtam. Mintha hülyeségeket beszélnék vagy azt se tudnák, hogy kiről volt szó.
- Tudod Blair Shop nevetne ezen az egészen ha hallota volna ezt. Nem tudod, hogy miket beszélsz.  Egy tetves évre elmentél tőllünk és fogalmad sincs a dolgokról. És Shopie-ról simcs fogalmad. Láttad valaha a holt testét. Senki nem találta meg Blair. Senki. És ebbe a senki csoportba te is bele tartozol. Ha nem mentél volna el fogalmam sincs hogy hova akkor talán te is tudnád azt amit mi- ennél a mondatnál Kler megbökte a könyökével Damont- De mindegy is. Szerintem előbb tükőrbe kéne nézned mielőtt ilyeneket vágsz másokhoz. Lehet, hogy benned van a hiba nem bennünk.
Mivan ? Na jó most zavartak össze. Mi az, hogy ha nem mentem volna el akkor én is tudnám azt amit ők? De már nem tudtam megkérdezni hogy mit ért ez alatt. Elöszőr is nem tudtam megszólalni a meglepetségtől. Másodszor pedig foggalmam sincs, hogy mit mondhatam volna ere az egészre. Valamit titkoltak. De mit? És miért érzem úgy, hogy én vagyok az egyetlen aki nem ért semmit. Valahogy ki kell derítenem, hogy mit rejtegetnek. De hogyan? És tudni akarom egyáltalán? Mivan ha... nem biztos hogy nem. Az nem létezik. Istenem. Utálom a titkokat. 

3 megjegyzés: