2. fejezet- Buli

Azóta a beszélgetés után nagyon zaklatott lettem. Damon ügyesen megcsinálta, hogy még szarabbúl érezzem magam. Újra előtőrtek az emlékek Shop-ról, ahogy régen együtt nevettünk, sétáltunk, hülyűltünk. Nálla jobb barátot el se tudtam képzelni amit az élet adhat. 

A napok viszonylag ''gyorsan'' teltek a suliba. Minden órán azt figyeltem, hogy mikor csöngetnek ki. De végre itt a várva várt Péntek és egész hétvégén nyugtom lesz, nem kell a sok gyökér arcát lesnem, hogy milyen boldogok. Úgy csinálnak mintha az egész világ olyan tökéletes lenne. Pedig nem az. Nekem nem.  

Az ebédlőben ülök miközben a többi gyereket figyelem. Mindenkinek megvolt a maga társasága csak én űltem egyedűl. 

- Hello Blair. - űlt le mellém Chris. Régen nagyon jóba voltunk egymással. Még Shop mutatott be minket. Elösszőr nem igazán szimpatizáltunk egymással de idővel jobban összemelegedtünk. Nagyon sokat nevettünk együtt, és mindenhova vele mentem. De az egész barátságunk megváltozott mikor Shopie elment. 

 - Ömm.. szóval hogy érzed magad? Hétfőn elég furán viselkedtél. - szememet forgatva ettem tovább a kajámat. Semmi kedvem nem volt vele beszélni. Az arcomat fűrkészte hátha reagálok valamit, de csalódnia kellet mikor nem válaszoltam neki.

- Tudod lesz egy buli ma este a tó mellet ahova régen jártunk. Jó lenne ha te is eljönnél, tudod a régi csapat megint összejönne. Hiányoztál nekünk. Nekem. - az utolsó szót szinte már suttogta de meghallodtam. És megint sikerűlt. Elérte, hogy még rosszabb és fájdalmasabb legyen. Ahogy felhozta a régi csapatot a szívem összeszorúlt. A tóhot az egész csapat lejárt ott voltak a legnagyobb bulik és a legnagyobb plegykák is ott kezdődtek. Chris-el is ott melegedtünk jobban össze.Elég nagy balhék voltak mikor valaki elterjesztette, hogy én és Shop a suli három menő srácával összefeküdtünk. Ja igen azt elfelejtettem említeni, hogy Chris, Damon és Darren voltak. Elég vicces volt a sztori és hiányoznak ezek az idők főleg Shop. 

- Egy. Semmi kedvem veled és a többi  gyökérrel ahoz a szaros tó-hoz menni. Kettő. A régi csapat már nincs és soha nem is lesz többé. Remélem ezzel elég egyenes választ adtam. - kikerekedett szemekkel bámúlt rám Chris. Látszott rajta, hogy meglepődött kemény szavaimon de leszarom. Nem akarok menni, hogy újra ott legyek azon a retek bulin. 

- Csak gondold át. Kérlek.- sétált el.

Na végre, hogy békén hagy. Még az étvágyam is elment, nem mintha megakartam volna enni azt a moslékot amit adtak.

Már csak ezt az egy órát kell kibírnom aztán mehetek is haza. Folyamatosan Chris ajánlatán agyalok. Az agyam azt súgja, hogy ne menjek el, de a szívem valahogy hangosabb. Foggalma sincs mit tegyek. Ha ilyesmi problémáim voltak mindig Shopie-t kértem meg, hogy segítsen döntést hozni. 

A suliból kiérve hallottam, hogy a nevemet kiabálják. A hang egyre erősödött mikor a karomnál visszahúztak. 

- Blair nem hallodtad hogy kiabálok? - Kler volt az. Régen ő is a csapadhoz tartozott. Mi voltunk a három grácia, de valahogy én és Shop közt mindig erősebb volt a barátság. - Csak meg akartam kérdezni, hogy te is jössz-e a tóhoz. A fiúk azt mondták, hogy a te tiszteletedre rendezték az egészet. Jó újra itthon látni.

Nem tudtam megszólalni. Az én tiszteletemre?!  Lehet mégiscsak el kellene mennem erre az egészre. 

- Rendben. Elmegyek. - szemei felcsillantak a válaszomat hallva. Kler szorosan magához ölelt de én nem viszonoztam kedvességét. Eltoltam magamtól és beszáltam az autómba. 

- Haza értem. - kiabáltam de semmi válasz nem jött. Hát persze anyám megint dolgozik. Alig van itthon, de a legtöbbszőr jobb így.  Felsiettem a fűrdőszobámba és letusoltam. Olyan jó érzés volt végre ahogy a víz végig folyt a testemen.  Mikor már éreztem, hogy tiszta vagyok kiléptem a zuhanyzó alól. Egy fekete fehérneműszettet kaptam magamra majd kimentem a  szekrényemhez, hogy keressek egy elfogadható ruhát.  Egy fehér felsőt és kék magasított derekú szoknyát találtam egy hozzá illó fekete cipővel. Feltettem még néhágy kiegészítőt és egy alap sminket hozzá. Mikor elkészűltem ránéztem az órára. Jézusom, már ennyi az idő?! Gyorsan felvettem a kocsikulcsom és a táskám.

*****

Egyre gyorsabban kezdett dobogni a szívem ahhogy közelítettem a ''csapat'' felé.  Chris röktön oda jött hozzám, hogy üdvözőljön. 

- Huu Blair gyönyörű vagy. - magamban elmosolyodtam ügyelve arra, hogy kívűlről ne látszódjon semmi. - Nos, gyere a többiek már nagyon vártak. 

A tűz már égett és körülötte ott űlt Damon, Kler, Darren, és még pár ember akit nem nagyon ismertem. 

- Helló Blair.Végre, hogy itt vagy már nem lehetett bírni a fiúkkal, folyton az órát lessték, hogy mikor érsz ide. - nem reagáltam semmit csak leűltem az egyik székre. Daren oda nyújtott nekem egy üveg sőrt amit azonna el is fogadtam. Meghúztam az üveget közben hallgadtam mennyi hülyeségről beszélnek a többiek. Hallkan szólt a zene a lejátszóból. Visszajöttek a régi emlékek mikor még Shop is itt volt. Olyan jó volt akkor, az a sok ökörködés amit itt leműveltünk. Annyira hiányzik ilyenkor. 

- Na és Balir merre jártál?- kérdezte Kler. A fiúk összenéztek és elég komoly tekintetük volt. Valószínleg a múltkori beszélgetésünkre gondoltak vissza. - Ömm ne haragudj ha valami rosszat kérdeztem csak... - nem hagytam, hogy befejezze a mondatát. Feláltam és elindultam a partra.

Leűltem ebg fapadra és a tájban gyönyőrködtem. Mintha ma lett volna mikor én és Shop itt űltünk. 

Visszatekintés * 

- Hé csajszi miért űlsz it egyedűl? Minden jóból kimaradsz. A fiúk olyan rémtőrténetet adtak be Klernek, hogy....- csuklott el a hangja mikor megkátta milyen tekintettek nézek rá. A szemeim könnyesek voltak. Valószínűleg a fesstékem is elkenődött de nem érdekel. 

- Mi tőrtént Blair? - nézett rám aggódó tekintettel. Nem tudtam válasszolni neki, féltem, hogy megint elsírnám magam. Odaűlt mellém és átölet, azonnal visszaöleltem. Mindig megtudott nyugtatni ha valami bajom volt. Elkezdte bökdösni az oldalam ezzel elérve hogy elnevessem magam. Tudta, hogy ez mindig beválik. 

- Naa mond már, hogy mi a baj! - mosolygott rám.

- Semmi, csak...hát...Chris megcsókólt. 

Shop szemei fecsillantak és még nagyobb mosoly terlűt szét az arcán. -Ne mosolyogj ez nem vicces. - löktem meg egy kicsitt. De nem bírtam ki én is elnevettem magam.

- Komolyan emiatt sírtál? 

- Tudod... ahh igazából nem tudom miért sírtam..vagyis tudom, csak..félek, hogy megromlik a barátságunk ha össhevesznénk egymással. Imádom Christ és nem akarom elvszíteni.

- Ugyan ez hülyeség. És amúgy is ha megbántana biztos vagyok benne, hogy megismerkedik majd az öklömmel. - muszály volt elnevetnem magam. Olyan hülye tud lenn. - És amúgy is én mindg itt leszek melleted. De ha távol is lennénk egymástól akkor csak a csillagokra kell néznünk és ott leszünk egymás mellett, hiszen a két legfényesebb csillag a miénk -puszilta meg az arcom. 

- Olyan jó hogy vagy nekem Shop.- Kler sikítására eszméltünk fel mikor Darren megilyesztette hátulról miközben Damon rémtőrténetet mesélt neki. Shop-al mi is visszamentünk a többiekhet, én odamentem a hangfalhoz és feltekertem a zenét. Annyira jó este volt. Erre örökre emlékezni fogok. 

Vsszatekintés vége * 

- Hé minden rendben? - kérdezte Chris miközbe leűlt ő is mellém egy pohár sőrrel a kezében. - nagyon félrehúzódtál tőllünk. - bökött az oldalamba. Olyan volt mintha Shop lett volna melletem. Akaratom ellenére is elmosolyodtam amit Chris is észrevett.   

- Végre egy mosoly, már hiányzott. Ahogy teis. - méllyen nézett a szemembe. Azok a barna gyönyörű szemei. Mindig elvesztem bennük. - Te is nekem. - mondtam. Elvettem a tekintetem és lehajtottam a felyem. 

- Ezt jó hallani. - mind a ketten a vízre meredtünk. Jó volt csak űlni ott, de ennek is vége lett mint minden jónak. 

A többiek addig könyörögtek nekünk míg vissza kellet menünk a tűzhöz. 

Chris egy pillanatra se hagyott egyedűl. Jó érzés töltött el mikor a srácok elkeztek énekelni. 

Mintha semmi gondom nem lett volna csak lecsuktam a szemem és ráhajtottam a fejem Chris vállára. Kicsit meglepődhetett de aztán átkarol. Melegség járta át a szívem. 

Lehet, hogy jó döntés volt haza jönnöm? Nem tudom. De egy biztos. Most. Ebben a pillanatban. Végre újra jól érzem magam.