Minden 1 évvel ezelőtt tőertént. A hír után muszály volt elmennem otthonról. Minden rá emlékesztetett szinte nem volt olyan hely ahol nem látnám őt. Hiányzik. Nagyon. Azóta érzem magam teljesen üresnek. Mintha már nem is élnék csak vagyok a világban, egy jelentéktelen senki lettem. A többi barátom mind azt mondja,hogy rám se iismernek, teljesen kifordúltam magamból. Lehet igazuk van, de őszintén szolva leszarom. Soha nem lesz olyan barátom mint amilyen Shopie volt. Imádtam őt. Szinte már testvérek voltunk. A másik felem volt. De mióta itt hagyott engem nem tudok megbízni senkiben. Mindenkit elutasítok magam mellől.
Elég nehéz stílusom lett azóta a nap után. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rolam, leszarom, hogy mit mondanak rám, utálom amikor megakarják mondani, hogy mit csináljak. Senkire nem fogok hallgatni kapja be az összes aki irányítani akar engem. Hagyanak békén. Eddig is megvoltam a szaros tanácsaiknélkűl és meg is leszek.
De most 1 év után ismét haza jöttem, újra a régi sulimba fogok járni.
Istenem nem vagyok kíváncsi a sok gyökér arcára akik csak jópofiznak és ugyan azt a sablon szöveget nyomják folyton. Nem érdekel a sajnálatuk. Ők nem ismerték Shopie-t és már nem is fogják megismerni.
- Kicsim elkészűltél már? Nemsoká kezdődk a suli.
Anyám. Régen nagyon jó volt vele együtt lakni, de mióta vissza jöttem ki nem álhatom. Folyamatosan basztat minden szarságért, úgy kezel mint egy taknyos kölyköt akinek még a szaros seggét ki kell törőlni. De valahogy túlélem a vele együttélést. Ennél rosszabb már úgyse lehet az életem.
-Igen. - Lerohantam a lépcsőn és már mentem is az ajtóhoz. Végre a kocsiba. Imádok vezetni. A gyorsaság a mindenem, olyankor mintha elszállna minden gondom, mintha repűlnék, csak a gyorsaságra koncentrálok és nem agyalok semmi szarságon.
Kb. 25 perc alatt beértem a suliba. Leparkoltam az autóval majd a cuccaimat összeszedve megindultam befele. Semmi nem változott. A szekrények ugyan olyan ütött-kopottak voltak mint 1 évvel ezelőtt. A falak néhol le voltak kopva tele voltak különféle plakátokkal amin olyasmiket hírdettek amit mindenki magasról leszar beleértve engem is. Az órák már rég megkezdődtek mikor megtaláltam a régi termemet.
Ahogy beléptem az ajtón az összes szempár rám szegeződött.
- Ms. Aberty. Késett, de mivel az első napja az iskolánkba elnézem magának. Kérem foglaljon helyet.
Igazándiból azt is leszartam volna ha nem nézi el nekem. Csak legyen már vége ennek a szar napnak.
Az óra ugyan olyan unalmas volt mint amilyen szokott lenni. A tanár ugyan azon az idegesítő hangján beszélt mint régen. Ő se változott semmit. Néha azt veszem észre az egyetlen aki itt változott az én vagyok.
És igen megszólalt az én kedvenc és imádott csengőm. Amilyen gyorsan csak tudtam kiviharoztam a teremből. Láttam olyanokat akik megismertek és én is ismertem őket, de annyi nem volt bennük, hogy köszönjenek. Lehet jobb is így amúgy is elkűldtem volna őket a faszba.
Már a 3. órán ülök mikor megszólalt a csengő.
Mindenki megindult az ebédlő felé. Nagyon jó legalább most az összes degenerált kis pöcs együtt lesz és a hanguktól hangos terembe kell kajálnom. Még rá gondoltam de már most belefájdúlt a fejem.
Valamiféle moslék lehetett amit a konyhásnő a tálcámra vágott. Undorító és ezt vakaki meg is eszi?!
Hát igen, nem megszokott, hogy egy napom nem telhetne úgy el, hogy nem tőrténik valami velem, ugyanis mikor mentem, hogy keressek magamnak egy helyet nem figyeltem magam elé. És paff az egész ''kaja'' ami a tálcámon volt most mind a felsőmön landolt. Remek.
- Úristen sajnálom nem láttalak. -mondta egy rekettes hang. Elég jól mulatott ahogy kivettem a beszédéből.
- Mi a fasz nem látsz a szemedtől bazdmeg. - És igen. Mielőtt valakinek elkzdenék szályalni lehet hogy meg kéne néznem ki is ő.
- Blair? Hát te meg mit keresel itt?
- Talán ide járok? Faszfej.
Rossz volt őt ujra látni. Régen fojton egy csapatba lógtunk mikor még Shop is velünk volt. Egy újjabb rá emlékesztető dolog. Ezazz. Viszont ahogy jobban megnéztem nagyon sokat változott. Férfiasabb lett és helysebb mint volt. Szemei ugyan úgy csillogtak mint régen, fehér felsőlye hozzá tabadt a testéhez egy egyszerű fekete farmer vot rajta egy bakancsal a lábán, haja ugyan olyan szerte szét álló göndör fűrtök voltak. Régen mindig imádtam beletúrni, de ő utálta mikor össze kócóltam a szerinte " beállított'' séróját.
- Tessék?-ráncolta össze homlokát.
- Talán süket vagy?
Elég furán néztek ránk a többiek de nem érdekelt. Kikerűltem Damon-t és az autómhoz vettem az irányt. Még jó, hogy tartok magamnál váltó cuccot.
Semmi kedvem nem volt visszameni az ebédlőbe így a folyosón vártam meg míg becsöngedtek. A diákok csak úgy özönlöttek kifelé és mindenki ment a terme felé. Valaki megütögedte a vállam. Mikor hátra fordúltam 3-om fiúval találtam szembe magam. És minő szerencsémből az egyik az nem más volt mint aki az ebédem tartalmát rám borította.
- Csak elnézést szerettem volna kérni amiért rád borítottam az ebéded. - mondta félig elnevetve az egészet. A szememet forgatva indultam meg a termem felé.
- Őmm emlékszel még Darren-re és Chris-re? - rá néztem a két említettre. Hatalas vigyorral az arcukon köszöntek. Hogy lehet ennyire kibaszott jó kedvük ennek a háromnak?!
- Rég láttunk nagylány jólmegváltoztál. - mondta Darren. - Hiányoztál nekünk.
Itt mindegyikőlyüknek lefagyott egy kis időre az arcukról a mosoly.
- Merre jártál az elmúlt egy évben? - kérdezte Chris. Na jó kezd elegem lenni ebből az egész beszélgetésből már órara sincs kedvem bemenni. Csak haza akarok menni bezárkózni a szobámba és lesni a semmibe.
- Megváltoztál Blair. Jó csaj lett belőlled. Ha most Shop itt lenne. -itt telt be a pohár.Hogy merészeli a szájára venni Shopit, mit képzel magáról.
- Na jó itt van elegem. Haggyatok már a faszba. Nem akarom a sok baromságaitokat hallgatni. És Damon. Ha még egyszer ki mered elyteni Shop nevét a szádon esküszöm olyat lekeverek neked, hogy azt se tudod, hogy fiú vagy-e vagy
lány.
A három fiú kikerekedett szemmel néztek le rám nem hittek a fülükmek. Pedig jobb ha hozzá szoknak ugyanis én már nem a régi Blair Aberty vagyok hanem a makacs nagy szájú flegma Blair Aberty egy teljesen más ember. És akinek nem tetszik az kinyalhatja a seggem, mert senki kedvéért nem fogok megváltozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése