5. fejezet- Zavarodotság

 Óriási fejfájásra keltem fel. Azt se tudom, hogy hol vagyok. Lassan kinyitottam a szemem, hogy körűlnézhessek. Egy sötét szobában voltam egy hatalmas ágyon. Óvatosan felűltem, hogy magamhoz térjek egy kicsit. Olyan ismerős nekem ez a szoba. Hmm.  Chris. Ez Chris hálószobája. Mit keresek én itt?!  Csörömpölést hallotam lentről és szitkozódást. Fáradtan és hasogató fejfájással indultam le, hogy megnézzem mitőrtént. Chris a konyhában ténykedett. 

- Jóreggelt. Nézd csináltam neked reggelit. Remélem szereted a tojásrántottát. Van narancs lé is. Oh és van mé...

- Nem kell tőrnöd magad. Nehogy azt hidd, hogy elfelejtettem a tegnap estét csak azért mert részeg voltam. - lefagyott a szavaim hallatán. Iszonyú dűhös voltam még mindig rá, de perpill semmi kedvem nem volt veszekedni. - Inkább adj egy gyógyszert. Aztán már megyek is.

- Blair. Kérlek beszéljük meg. Tudod, hogy nem úgy gondoltam a tegnapit. Sajnálom csak ideges voltam és ittam is. Nem akar..

- Nem érdekel Chris. Csak adj egy kurva gyógyszert aztán had menjek. 

Fejét lehajtva ment el meletem. Leszarom, hogy milyen rosz kedve van amiért közömbös vagyok vele ő baszta el. És pont akkor amikor már keztem volna felejteni. Kár volt újra bízni valakiben. Mikor Chris vissza ért elvettem tőlle a kis pirulát és lehajtottam egy kevés vízzel.
- Kösz. - kimentem a konyhából, és elindultam a kijárat felé. A táskámat fekapva mentem ki az ajtón, de még utoljára visszanéztem. Chris megtőrt arca nézett vissza rám haja kócos volt szemei alatt halvány karikák égtelenkedtek. Valószínűleg nem aludt az este tőrténtek miatt.

***

Végre itthon a mára már megszokott környezetben. Gyorsan felszaladtam a fűrdőbe, hogy letusoljak elvégre a tegnapi buli után rám fér. Fáradt végtagjaimnak valami isteni érzést nyújtott ahogy ráfolyt a meleg víz. Hajam vizesen tapadt az arcomra mikor kiszáltam a zuhany alól. Megmosakodtam, fogat mostam majd felvettem egy fekete csipkés fehérneműszettet. A szekrényemből találomra előkaptam egy piros kockás inget egy egyszerű fekete pólóval és egy rövidnadrágot a megszokott fekete Vans cipőmmel kiegészítve. Egy alap simket csináltam. A tükőrbe nézve késznek nyilvánítottam magam. 
Ahh holnap megint hétfő és ujra kezdődik a sok szarság. De ami vígasztal az az, hogy már csak ezt az egy hetet kell még menni utánna megkezdődik az imádott nyár ami annyira szeretek. És a szülinapom is ilyenkor van. Ezt azért is szeretem mert ilyenkor még a megszokotnál is többet iszok és jóval többet bulizok. Viszont ami lerombolja ezeket a csodás képeket a fejemba az a tudat, hogy Chrissel találkoznom kell és ami még rosszabb hogy osztálytársam így sehogy se lesz nyugtom. Nem tudom neki megbocsájtani amiket a fejemhez vágott. Soha nem momdta ki senki ilyen nyíltan ami Shop-al tőrtént és most hogy Chris megtette a tudat hogy Shopie meg...megha...nem. Nem vagyok képes kimondani. A legjobb barátnőm, sőt a testvérem a nővérem nincs melletem elszőrnyeszt.  Most ki lesz melletem ha baj van? Ki fog megvígasztalni ha sírni támad kedvem? Kinek mondhatom el a legféltettebb titkaimat, félelmemet?! Kiben bízhatok meg?  Néha esküszöm feladnám az egészet és mennék Shop után. Olyan jó lenne legalább egyszer az életben újra látni őt.

*Másnap*

Úristen. Ilyen fáradt még soha a büdös életbe nem voltam. Plusz még késésben is voltam. Leszarom inkább kések a suliból de nem fogok rohanni. Azt gyűlôlöm.
  A második órára éppen, hogy betudtam menni mivel elég nehéz volt eldöntenem, hogy mit vegyek fel. Istenem ,hogy ebbe a suliba mennyi olyan csávó van aki nyálcsorgatva néz végig. Haha! Még jó, hogy vettem fel napszemüveget így legalább feltűnés nélkűl tudom őket bâmúlni mikor elmennek melletem.
- Uhh de baba vagy szívesen megismerkednék én és a '' kis'' barátom veled. - mondja egy srác miközben rám kacsint.
- Én viszont szívesen feltörőlném a betont a képeddel baby. - dobok felé egy puszit. Ahh utálom az ilyen pasikat. Egy éjszakára jók mikor részeg vagyok, de józanon nem tudom őket elviselni.
- Hey Blair várj már. -szólt utánnam egy női hang. Megálltam de nem fordultam meg a hang irányába. Nem is kellet. Tudtam, hogy ki az.
- Mit akarsz Kler? - mondtam nem a legkedvesebb hangomat elővéve. Még mindig háttal voltam neki, de mikor egy kis idő múlva se szólalt meg odafordúltam. Hát igen ez az amit nem kellet volna. A ''mi kis csapatunk'' állt előttem. Damon, Daren, Chris és a már említett szépség Kler.
- Mi van? Mit akartok?
- Mi lett veled Blair? Olyan más vagy. Már bocs, hogy ezt mondom de olyan bunkólettél mióta vissza jöttél. Mi csak segíteni arunk neke, de semmiféle jóságot nem fogadsz el. - ez az unalmas monológ már megint. Kit érdekel, hogy ezek mit gondolnak. Engem nem. Semmi nem történt velem. Vagyis de. Egy valami. De rajtam kívűl őket nem nagyon hatja meg. Nem én változtam hanem ők. Ők úgy viselkednek mimtha minden rendbe lenne de én nem. Ők mindent szépnek és jónak látnak mimdent de én nem. Könyörgöm hiszen az ő barátjuk is volt nem igaz, hogy így elfelejtették. Sőt Daren az akibe a leges legjobban csalódtam, hiszen ő együtt volt vele. Állítólag szerette őt. De én még azt se láttam, hogy csupán egy könycseppet elmorzsolt volna Shop elvesztésekor. SOHA.
- Ahh istenem hagyatok már békén. Mi a fasz van mindenkivel? Folyton azzal basztattok ti is, hogy mi lett velem. Semmi. Én tudom, hogy mi van. Ti viszont úgy viselkedtek mintha olyan jó lenne minden miközbe semmi sincs rendben. - a hangom kezdett egyre nagyobb lenni- Hiszen ti is a barátai voltatok basszameg. Titeket is ugyan úgy szeretett, de még csak egy könycseppet sem ejtetetek miatta. És Daren- fordúltam felé- benned aztán végkép csalódtam. Undorító  amit tettél. A barátnőd volt könyőrgöm. Szeretett téged és mégis megcsaltad azzal a KÚRVÁVAL. - wow nem tudtam, hogy ekkora hang kijön belőllem. Szinte már mindenki minket nézett aki a folyoson volt- Hogy tehetted ezt? Miért csináltok úgy, hogy minden rendben mikor kurvára nincs semmi rendben. Mondjuk csak ki. Shopie a legjobb barátunk vagy valameikőnknek a szerelme meghalt. Elment és soha többé nem jön vissza. SOHA, A KURVA ÉLETBE. SZÓVAL KURVÁRA NE CSINÁLJATOK ÚGY MINTHA BÁRMI RENDBEN VOLNA.
Hát igen elég hosszú monológ lett amin eléggé meglepődtem mert nem sírtam el magam amikor kiejtettem ezeket a súlyos szavakat bár néhol megremegett a hangom. De amin még jobban meglepődtem az az volt, hogy ők rezenéstelen arcal hallgadták végig a '' beszédemet''. Még csak meg se hatotta őket amit mondtam. Mintha hülyeségeket beszélnék vagy azt se tudnák, hogy kiről volt szó.
- Tudod Blair Shop nevetne ezen az egészen ha hallota volna ezt. Nem tudod, hogy miket beszélsz.  Egy tetves évre elmentél tőllünk és fogalmad sincs a dolgokról. És Shopie-ról simcs fogalmad. Láttad valaha a holt testét. Senki nem találta meg Blair. Senki. És ebbe a senki csoportba te is bele tartozol. Ha nem mentél volna el fogalmam sincs hogy hova akkor talán te is tudnád azt amit mi- ennél a mondatnál Kler megbökte a könyökével Damont- De mindegy is. Szerintem előbb tükőrbe kéne nézned mielőtt ilyeneket vágsz másokhoz. Lehet, hogy benned van a hiba nem bennünk.
Mivan ? Na jó most zavartak össze. Mi az, hogy ha nem mentem volna el akkor én is tudnám azt amit ők? De már nem tudtam megkérdezni hogy mit ért ez alatt. Elöszőr is nem tudtam megszólalni a meglepetségtől. Másodszor pedig foggalmam sincs, hogy mit mondhatam volna ere az egészre. Valamit titkoltak. De mit? És miért érzem úgy, hogy én vagyok az egyetlen aki nem ért semmit. Valahogy ki kell derítenem, hogy mit rejtegetnek. De hogyan? És tudni akarom egyáltalán? Mivan ha... nem biztos hogy nem. Az nem létezik. Istenem. Utálom a titkokat. 

4. fejezet - Meggondolatlan szavak

Elég sokáig maradtam Chris-nél az este. Mikor hazaértem anyám a kanapén aludt el a tv előtt. Halkan felmentem a szobámba és elmentem lezuhanyozni.
Hulla fáradtan dőltem bele az ágyba. Szerencsére hamar elnyomott az álom.

***

Az ablakon beáramlott fényre keltem fel.  Utálk korán kellni inkább az a fajta vagyok aki délutánig alszik és sokáig punnyad az ágyban. Muszály voltam felkelni mikor a telefonom elkezdett  csipogni. Chris üzent.

'' Jóreggelt Blair. Jó lenne összefutni ma. Gyere át hozzám a srácok is itt lesznek. C''

Legalább megvan a programom amúgy se terveztem mára semmit. Bementem a fürdőszobába gyors megmosakodtam, sötétbarna tincseimet leengedve hagytam és a szemem megcsináltam füstösre. A gardróbom előtt álva kerestem, hogy mit kéne felvennem. Nem akartam nagyon kiőltözni minek úgyis csak haveri társaságba leszek. Igaz Chris egy kicsit már más tészta hiszen tegnap még a kanapéján az ölében űlve faltuk egymás ajkait. Remélem nem értette félre az egészet. Én nem akarok tőlle semmit egyszerűen akkor, ott arra volt szügségem. Előkaptam egy rövid farmernadrágot egy fekete Vans "Off The Wall'' felïratú cipővel és egy ugyan olyan fekete Vans cipőt húztam a lábamra. A tükőrbe néztem és elégedetten fogadtam a látványt. Sajnos önimádó vagyok. Tudom nagyon jól, hogy döglenek utánnam a pasik amit ki is használtam mikor elkőltöztem innen. Ezért az egóm is az egekbe van de kit érdekel, hogy erről mit gondolnak az emberek. Bocs, hogy szépnek születtem. A panaszokat a gyártóknál lehet közőlni.  Még utoljára végignéztem magamon és lerohantam a lépcsőn felvettem a táskám és a kocsikulcsom.
Nem kelt sokáig mennem sőt most kifejezetten betartottam minden szabályt így fél óra utazás után ott áltam Chris háza előtt. A többiek is itt lehetnek már a másik kocsit látva. Kopogás nélkűl léptem ba a nagy házba ahol már hallotam a többiek nevetését. Eléggé meglepődtek mikor meglátak legalábbis az arcukról ezt olvastam le. Mindenki elmotyogott valami ''Szia'' -félét de én csak unott arcal ültem le hozzájuk.  Úgy tűnik megzavarhattam valamit, mert elégé kusba volt mindenki.
- Van valami piád itthon? - kérdeztem Chris felé fordúlva.
- Ja.  A hűtőbe van sőr ha az megteszi. - feláltam és elindultam a konyha felé. Mivel már jártam itt párszor egyből megtaláltam azt. Kivettem egy párat és bevittem a többiekhez. De persze már megint roszkor léptem be mert mikor Damon meglátott intett a fejével a többieknek, hogy én is ujra ''köztük'' vagyok. Nagyszerű. Utálom a titkokat. És utálni is fogom.

Már vagy 2 órája a fszságaikat hallgatom nem igaz, hogy nem tudnak valami értelmesről beszélni csak arról a gedvás sportról, vagy hogy ki a legjobb csaj a suliba és kit húznának meg közülük. Volt olyan is amit nem nagyon akartam, hogy velem is megosszanak. Lehet, hogy hülyének néztek de már nem bírtam volna még egy olyan mondatot végig hallgatni amiben arról volt szó, hogy melyik csajjal milyen kalandjuk volt ezért odasétáltam a hifi-hez és feltekerve a hangerőt bekapcsoltam az éppen benne lévő zenét . A fiúk csak lestek rám. Most mit csináljak imádok spontán dolgokat csinálni. Egyszer élünk nem?!
- Mi van? Bulizni akarok és amúgy is unom már, hogy a sulis csajok alsó feléről beszéltek. - mondtam nekik túlkiabálva a zenét. Felrántottam magamhoz Darrent, hogy táncoljon velem. Elősszőr meglepődött, de mikor megfordúltam és hozzá simulva ráztam magam egyből átkarolta a derekam és felvéve a ritmusom ő is rázta velem. Damon félre ment telefonálni, gondolom hívott pár embert, hogy többen legyünk, Chris elment, hogy hozzon még fel több piát.

***

Kis idő múlva már egy csomóan voltunk a zene hangosabban szólt mint azelőbb. Én vedeltem magamba a különböző italokat. Ebbe sem iismertem a határt. Christ pillantottam meg ahogy a kanapén űlve engem bámúlt miközben táncoltam az éppen parketnek berendezett helyen. Odasétáltam hozzá mire beleharapott a szájába ahogy az ölébe űltem lovagló ülésben.  Elkeztem mozgatni a fenekem és egy őltáncot lejtettem neki. Lehet ha józan lettem volna ilyet soha a büdös életbe nem csinálok de a véremet átjárta az alkohol és mentségemre szoljon Chris kurva jól néz ki. Megfogta a derekam miközben folytattam a ''táncom''. Egy hírten kapott bátorságból vezérelve elkaptam az arcát közel húztam magamhoz és egy szenvedélyes csókot váltottam vele. Megnyalta alsó ajkam bejutásért esedezve amit nem adtammeg neki egykönnyen. Megszorította a derekam amitől egy halk nyögés jött ki elnyílt ajkaim közűl. Ezt kihasználva egyből átcsúsztatta nyelvét a számba. Csókunk egyre forrób lett.  Eltoltam magamtól és kezét húzva mentem fel vele az  emeletre egyenesen a szobájába. Az ajtót bezárva magunk után löktem le Christ az ágyra. Nem bírtam magammal és már amúgy is rég voltam pasival szóval ez is rátett az alkohol mellet. Chris fordított a helyzetünkön ezzel maga alá fordítva. Nem csókolt meg csak nézett rám amit nem nagyon értettem. Hiába próbálkoztam közel húzni magamhoz nem ment. Csak lesett. Mi a fasz baja van?!
- Olyan gyönyörű vagy. -szólat meg. Na jó elég volt. Mi van vele? Csak azt akartam, hogy megdugjon erre elkezd lelkizni. Lelöktem magamról és kimentem vissza a buliba. Ha Chris nem tud mit kezdeni velem akkor keresek mást.
Elég sok helyes csávó volt a bulin. Megfogtam egy csávó kezét és elkeztem behúzni a táncoló izzadt testek közé. Elég erotikus táncot lejtettem neki mivel sok másik pasi is engem figyelt vágyal a tekintetükben. Az ismeretlen partnerem felé fordúltam és ajkaimat gyorsan az övéire nyomtam. A kezeit fenekemre fezette és erősen belemarkol amitől muszály voltam a csókunkba nyögni. Szinte már ott elkeztük egymást vetkőztetni. Nagyon jól elvoltam az ''áldozatommal'' de mint már annyiszor mondtam. Minden jónak vége kell hogy érjen egyszer. Egy erős kart éreztem meg karomra fonódni és egy erős rántással kihúzott partnerem vándorló kezei közűl miközben a másik kezével elökte tőllünk. Arra se hagyott időt, hogy megnézzem ki lehet ez az őrűlt aki csak úgy tönkre teszi a szépnek igérkező estémet. Csak maga után húzva mentünk teljesen egy halkabb szobába ahol csak hangfoszlányokat lehetett hallani a zenéből. Kurva sötét volt a szobában, de lethet, hogy jobb let volna ha ez így is marad ugyanis mikor feloltódott a lámpa Chris dűhös tekintetével találtam szembe magam.
- Ahh Chris mi a fasz bajod van? Normális vagy most miattad úszott az esti
szórakozásom.- néztem rá én is mérgesen.
- Én velem mi van? Veled mi van? Blair úgy viselkedsz mint aki megőrűlt. Nem emlékszel, hogy nem olyan rég mi tőrtént volna köztünk? Komolyan neked csak egy '' áldozat'' lettem volna? - hangjába hallatszott a komolyság és a csalódotság. De ezt per pillanat leszartam olyan dűhös voltam rá.
- Miért, mit kellet volna tennem? Te voltál akkor ott. Nem tehetek rólla, hogy
ilyen jól nézel ki és egyszerűen megkívántalak. - feleltem neki nemtörődöm hangon. Mintha ilyet mondani minden napos lenne.
- Részeg vagy Blair . Nem tudsz értelmesen gondolkodni és te a legelső embert akit meglátsz lekapod és hagyod, hogy azt csináljon veled amit akar? - arca eltorzúlt kijelentésére és hangját is feljebb emelte.
- Nem igazán érdekel, hogy mit mondsz. Csak jól akartam magam érezni. Miért kell engem folyton irányítani? Hagyon engem mindenki békén ne szóljatok bele az én tetves életembe. Főleg te ne Chris. Esküszöm bánom a napot mikor Shop bemutatot minket egymásnak. Már másnap megfolytottam volna őt amiért egy akkora seggfejjel kellet lennem mint te. - vágtam hozzá keményen a szavakat rezzenéstelen arcal már én is fentebb emelve a hangomat. Chrisnek elakadt a szava. Nem tudott mit hozzá szolni a kitörésemhez.
- Én is így gondoltam.- értetlen arckifejezéssel nézett rám -, hogy bekussolsz. Én is így gondoltam. Hadj békén Chris. - indultam volna ki az ajtón mikor Chrisnek az a nagy pofája ki nem nyílt és belém nem döfött volna mégjobban.
- Tudod ha Shopie most itt lenne és látná, hogy mi lett belőlled biztos vagyok benne, hogy csak szánalommal nézne rád amiért ilyen kurva lettél. Már csak azért is mert Shop utála az olyan nőket mint amilyen te vagy. - ha eddig nem voltam ideges- ami nem igazán mondható el- most kurvára felment bennem a pumpa.
- Hogy jösz te ahoz, hogy a szádra feszed Shop-ot. Mintha te jobb ember lennél. Nem is emléksze már, hogy Shop miattad ellenezte az ilyeneket. Végig kellet néznie ahogy Darren-el buliztok és folyamatosan vitted őt csajozni miközben Shop volt a barátnője. Nekem sírta ki minden egyes este a lelkét amiért szakított a barátjával miattad. És ezt soha nem is bocsájtotta meg neked. Te undorító féreg. - szinte már önkívületi állapotban voltam. Torkom szakattából ordítottam a képébe a végére már be is rekedtem. Undorottam tőlle. Hogy mer egyáltalán ezek után még csak rá gondolni. Úgy tűnik a szavaim súlyossága hatottak rá. Láttam rajta, hogy benne is megy fel az ideg és kitőrni készűl.
- Ha Shop itt lenne biztos vagyok benne hogy rád nézne szánal....
- SHOP MEGHALT A KURVA ÉLETBE. NEM TUDOD FELFOGNI. FOGADD EL, HOGY Ő MÁR NINCS KÖZTÜNK. - nem hittem a fülemnek. Ennyi volt. A szemembe lévő könnyek előtörtek ahogy a szavakat torka szakattábó a fejemhez vágta. Keztem magam egyre rosszabúl érezni de nem csak a vezekedés miatt. A pia egyre inkább kikívánkozott belőllem.
- É..én... mindjárt behányok. - ennyit tudtam mondani félre löktem Christ és elkeztem futni a legközelebbi wc felé. Éppen, hogy oda értem már jött fel az összes pia amit a mai nap folyamán megittam. Szerintem még a délelőtti sör is visszajött. Christ jött be. Legulolt mellém és segített felfogni a hajam miközben nyugtatás képp simogatni kezte a hátam.
- Ne...ne nyúlj.... hozzám. - alig tudtam kinyögni ezt a pár szót is olyan gyenge lettem és persze a feljövö alkohol is még jobban kitőrt belőllem. Úgy néz ki igen csak a wc fölött fogok ma éjszakázni. Valószínűleg holnap lesz még egy menetem Chrisel és olyan szinten szarul fogok lenni mint eddigi életembe soha ezután a veszekedés után. Ugyanis Chris elérte, hogy az eddigi érzések amiket sikeresen eltűntetett egy kis időre azt most megint visszahozza. Fájdalom, magány, csalódotság, HIÁNY.

3. fejezet. - Emlékek

A telefonom csőrgésére keltem fel. Ilyenkor tudom átkozni ezt a retket. Az éjeli szekrényemen keztem tapogatni mikor sikeresen megtaláltam a zaj forrását. 

- Igen?! - szoltam bele a reggeli rekettes hangomon.

- Szia Blair. Ömm csak gondoltam megkérdezem, hogy vagy. - Chris hangjára egykis mosoly csúszot aaz ajkaimra. Vissza gondoltam a tegnap esti bulira. Olyan jó volt megint ott lenni, mintha Shop is köztüválnunk amkt  volna akkor. Ott. Abban a pillanatban. 

- Ja. Kösz jól vagyok. 

- Nem lenne kedved a mai naopt velem lógni. Jól jönne a társaságod. - megleptem szavai hallatán de igazából semmi kedvem nem volt hozzá, inkább feküdtem volna egész nap. 

- Ez nem igazán jó ötlet. Tudod elég sok dolgom van. - valamit muszály voltam hazudni ha nem akartam, hogy Chris mondjon valami olyasmit amitől eszembe jutna egy régi emlék vagy simán csak elrontaná a kedvemet. - Ohh értem hát akkor bocs, hogy felébresztettelek. - meg se várva a válaszom rámnyomta a telefont. Nemtörődve magam mellé doptam le a készülékemet. Kikeltem az ágyból  és a fürdő felé vettem az irányt. Kb fél órát tőlthettem bent mikor rászántam magam, hogy ki kéne már jönni. Sikerűlt kiválasztani egy elfogatható kinézetű ruházatot és lementem a konyhába egy kis reggelit összedobni. Természetesen anyám megint nem tartózkodott otthon, de legalább csönd és béke van. 

A ''sok dolgom'' ellenére eléggé unatkoztam ezért gondoltam felnézek a skype-ra hátha van fent valaki ''elfogadható'' akivel tudnék ma találkozni. Christ ugyanis nem hívhatom ha már a reggel folyamán elutasítottam, még az is lehet, hogy megharagudott rám, de ez egy csöppet sem tud izgatni, majd megbékél. 

Senki nem volt fent, hát ez szuper ez is az én szerencsém. Akkor nem maradt más minthogy nézzek valami filmet ami le is tud kötni egy pár órára. Imádom a horror filmeket ezért a Nemfogadott hívást választottam. Nem tudom miért de az ilyen filmek sokkal jobban letudnak kötni mint egy tőrténelmi film ami olyasmiről szól aminek semmi értelme és nem is érdekel senkit. 

Majdnem leszédltem az ágyról mikor a legfosatósabb résznél hívtak a skypeon. Meg sem nézve, hoby ki is lehet az rányomtam a fogadás gombra. 

- Te teljesen megőrűltél? Majdnem össze fostam gam mia...- nem tudtam befejezni ugyanis a másk fél kamerája bekapcsolódott és Christ pillantottam meg benne. Csúcs most magyarászkodhatok. 

- Bocs nem akartalak megzavarni a semmittevésben- nevetett fel- de ahogy látomz a ''sok dolog'' amit reggel mondtál csak kifogás . lt, hogy ne legyél velem. Kicsit elszomorítottáll emiatt. -lebigyesztette az alsó ajkát de egy sunyi mosoly meghúzodott a szája sarkában. 

- Nem akartalak lerázni csak nem volt kedvem semmihez. - mondtam unott hangon. 

Elég jól elbeszélgettünk és ami még engem is meglepett folyamatosan megnevetetett a fejeket amiket vágott. 

- Na jó. Átmegyek hozzád. Most. Készűlj fel rám. - kacsintottam neki egyet majd leraktam. Elég váratlanúl érhette ez az egész. Gyors felszakadtam a szobámba és rendbe szedtem magam. Egy kis alap sminket raktam fel és rásimítottam a már eleve egyenes halyamra. Belenéztem a tükőrbe és késznek nyílvánítottam magam. 

Beszáltamz autómba és elindultam Chris felé. Rátapostam a gázra így kb. 20-30 perc múlva oda értem.  

- Blair. -ölelt át. Viszonoztam neki majd eltávolodtam tőlle. Végig mért és beleharapott az alsó ajkába miközben egy halk hümmögés hagyta el a száját.  Elmosolyodtam és bementem előtte anélkűl hogy behívott volna. Nagyon szép házban lakott. Chris levetődött a kanapéra és az ő példáját követve ugyan ezt tettem én is. 

Rengeteget beszéltünk és nevettünk. Nem is értem valahogy mellete mindig jó kedvem lesz. 

- Uhh megvannak még a régi képek. Nem akarod megnézni? 

- De.- csillogtak fel a szemeim. 

Az a sok kép. Az a sok emlék. Az a sok jó közös dolog. Fájt viszaidézni ezeket nagyon is fáj. Amikor megláttam egy fura dobozt. 

- Ez mi? - kérdeztem Christ. Nem felt semmit ezért levettem a tetejét. Nem kifejezés, hogy hogy meglepődtem mikor megláttam a doboz tartalmát. Csak a mi képünket tartalmazta amin én és Chris voltunk. 

- Ezt mind megtartottad? - néztem rá meglepett arcal. Chris nem nézett a szemembe ésgy kicsit elpirúlt. 

- Ez a személyes kedvencem. - mondta és odanyújtotta nekem. Még haloween-kor készűlt róllunk ez a fotó amikor kicsit ittas állapotban Chris felkapot és megcsokóltuk egymást. Igaz, hogy akkor is csak barátok voltunk de valami kis szikra mindig is volt köztünk. Elmosolyogtam a kép láttán. 

- Hát mit ne mondjak. Jó ki este volt.- a szemébnéztem és úgy mondtam. Ténylegígy gondoltam és ezt éresztetni is szerettem volna vele. 

Egyre közelebb voltunk már egymáshoz. Szinte egyik percről a másikra arra lettem figyelmes, hogy a lába közt ülök és a hátam az ő mellkasának van préselve. A képek jöttek egymás után. Valameik feletébb vicces volt és olyat is találtunk amin jól látszott, hogy éppen összekeptunk valamin. Persze ezt az összes képet Shopie örökítette meg. Mindig azt mondta, hogy minden pillanatot le kell kapni, hogy ha később 5-10 év múlva elővesszük őket emlékezzünk milyen jó volt együtt. Igaza volt tényleg erre emlékeztem főleg amikor a régi csapat volt lefotózva a tónál azt valami felemelő érzés volt újra látni.  Néha jól jött, hogy Shop a bőlcsességeivel árasztott el minket. Imádtam mikor okoskodott. Még ha néha idegesített később beláttamhogy igaza volt. 

- Shop jól tette, hogy minden pillanatot lekapott.- wow néha azt hiszem hoy Chris a gondolataimban olvas. - Emlékszel. Régen mindig azt mondta, hogy a mi csapatunk olyan mint egy család. Soha semmi es senki nem tudna minket elválasztani. És szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert nekünk olyasmi járt ami masnak soha nem adatik meg. Egy olyan társaság ahol otthon érzed magad. Nem érdekes, hogy hol vagy, vagy éppen mit csinálsz, mert tudod, hogy ők mindig melleted lesznek. De ha valaki nem lesz köztünk a szívünkben ugyan úgy megtarthatjuk az emlékét és bízunk benne, hogy minél hamarabb haza ér. 

Szava hallatán bekönyeztem. Shop-nak ez volt a legnagyobb bőlcsessége ami az 

én helyzetemre a legtalálóbb most ugyanis én még a mai napig őrzöm a Sho-al való emlékeket és még most is várom, hogy haza jőjjön és a nyakába ugorhassak. És jól lecseszhessem amiért nem köszönt el tőllem csak elment egy nagy ürességet hagyva maga után. 

- Sajnálom nem akartam, hogy miattam sírj.

- Nem miattad sírok. Shop miatt. Annyira hiányzik Chris. - a nyakába borúlva keztem el zokogni. Egyből átőlelt és a hátam kezte el simogatni annak reményében, hogy megnyugszok. 

- Shhh Blair ne sírj. Én itt vagyok neked. Mindig is itt voltam. 

Könnyes szemekkel néztem bele az ő csokoládé barna gyönyörű szemébe. Nem tudom, hogy az emlékek miatt, az állapotom miatt, Chris miatt, vagy egyszerűen csak ez tűnt most jónak de közelíteni keztem Chris ajkai felé amit ő is észrebett és nem távolodott el. Nem csókoltuk meg egymást de súrolták az ajkaink a másikét. Én sem és Chris sem mert lépni. Csak így űltünk egymással szemben amikor már nem bírtam tovább. Valamiért késztetést éresztem, hogy az ajkaimat az övére taoasszam. Szinte már csalogattak. 

És megtőrtént. Megint érezhettem édes csókját. Chris az ölébe húzott így lovaglóülésben ráűltem. Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást. Chris megnyalta az alsó ajkam bejutást kérve amit én gondolkodás nélkűl meg is adtam neki. Olyan jó volt. Minden kitőrlődött a fejemből. És ami a legdúrvább még Shop hiányát is elfelejtette velem ez a csók. Pedig soha nem hittem volna, hogy ez bekövetkezhet.  

Levegő hiánya miatt el kellet válnunk amit kissé bántam. Semeikőnk nem tudott megszólakni csak egymás levegővételét halkgadtuk. Rámosolyogtam Chris-re  aki azonnal viszonozta. Igen. Megint azt éreztem mint tegnap a tónál. Itthon vagyok és azt érzem, hogy e pillanatban újra rátaláltam. Rátaláltam a nyugalomra és nem a szomorúság, félelem, nyugtalanság, csalódotság és a legnagyobb a HIÁNY van helyette. 

A többi kép amik a dobozban voltak: 

2. fejezet- Buli

Azóta a beszélgetés után nagyon zaklatott lettem. Damon ügyesen megcsinálta, hogy még szarabbúl érezzem magam. Újra előtőrtek az emlékek Shop-ról, ahogy régen együtt nevettünk, sétáltunk, hülyűltünk. Nálla jobb barátot el se tudtam képzelni amit az élet adhat. 

A napok viszonylag ''gyorsan'' teltek a suliba. Minden órán azt figyeltem, hogy mikor csöngetnek ki. De végre itt a várva várt Péntek és egész hétvégén nyugtom lesz, nem kell a sok gyökér arcát lesnem, hogy milyen boldogok. Úgy csinálnak mintha az egész világ olyan tökéletes lenne. Pedig nem az. Nekem nem.  

Az ebédlőben ülök miközben a többi gyereket figyelem. Mindenkinek megvolt a maga társasága csak én űltem egyedűl. 

- Hello Blair. - űlt le mellém Chris. Régen nagyon jóba voltunk egymással. Még Shop mutatott be minket. Elösszőr nem igazán szimpatizáltunk egymással de idővel jobban összemelegedtünk. Nagyon sokat nevettünk együtt, és mindenhova vele mentem. De az egész barátságunk megváltozott mikor Shopie elment. 

 - Ömm.. szóval hogy érzed magad? Hétfőn elég furán viselkedtél. - szememet forgatva ettem tovább a kajámat. Semmi kedvem nem volt vele beszélni. Az arcomat fűrkészte hátha reagálok valamit, de csalódnia kellet mikor nem válaszoltam neki.

- Tudod lesz egy buli ma este a tó mellet ahova régen jártunk. Jó lenne ha te is eljönnél, tudod a régi csapat megint összejönne. Hiányoztál nekünk. Nekem. - az utolsó szót szinte már suttogta de meghallodtam. És megint sikerűlt. Elérte, hogy még rosszabb és fájdalmasabb legyen. Ahogy felhozta a régi csapatot a szívem összeszorúlt. A tóhot az egész csapat lejárt ott voltak a legnagyobb bulik és a legnagyobb plegykák is ott kezdődtek. Chris-el is ott melegedtünk jobban össze.Elég nagy balhék voltak mikor valaki elterjesztette, hogy én és Shop a suli három menő srácával összefeküdtünk. Ja igen azt elfelejtettem említeni, hogy Chris, Damon és Darren voltak. Elég vicces volt a sztori és hiányoznak ezek az idők főleg Shop. 

- Egy. Semmi kedvem veled és a többi  gyökérrel ahoz a szaros tó-hoz menni. Kettő. A régi csapat már nincs és soha nem is lesz többé. Remélem ezzel elég egyenes választ adtam. - kikerekedett szemekkel bámúlt rám Chris. Látszott rajta, hogy meglepődött kemény szavaimon de leszarom. Nem akarok menni, hogy újra ott legyek azon a retek bulin. 

- Csak gondold át. Kérlek.- sétált el.

Na végre, hogy békén hagy. Még az étvágyam is elment, nem mintha megakartam volna enni azt a moslékot amit adtak.

Már csak ezt az egy órát kell kibírnom aztán mehetek is haza. Folyamatosan Chris ajánlatán agyalok. Az agyam azt súgja, hogy ne menjek el, de a szívem valahogy hangosabb. Foggalma sincs mit tegyek. Ha ilyesmi problémáim voltak mindig Shopie-t kértem meg, hogy segítsen döntést hozni. 

A suliból kiérve hallottam, hogy a nevemet kiabálják. A hang egyre erősödött mikor a karomnál visszahúztak. 

- Blair nem hallodtad hogy kiabálok? - Kler volt az. Régen ő is a csapadhoz tartozott. Mi voltunk a három grácia, de valahogy én és Shop közt mindig erősebb volt a barátság. - Csak meg akartam kérdezni, hogy te is jössz-e a tóhoz. A fiúk azt mondták, hogy a te tiszteletedre rendezték az egészet. Jó újra itthon látni.

Nem tudtam megszólalni. Az én tiszteletemre?!  Lehet mégiscsak el kellene mennem erre az egészre. 

- Rendben. Elmegyek. - szemei felcsillantak a válaszomat hallva. Kler szorosan magához ölelt de én nem viszonoztam kedvességét. Eltoltam magamtól és beszáltam az autómba. 

- Haza értem. - kiabáltam de semmi válasz nem jött. Hát persze anyám megint dolgozik. Alig van itthon, de a legtöbbszőr jobb így.  Felsiettem a fűrdőszobámba és letusoltam. Olyan jó érzés volt végre ahogy a víz végig folyt a testemen.  Mikor már éreztem, hogy tiszta vagyok kiléptem a zuhanyzó alól. Egy fekete fehérneműszettet kaptam magamra majd kimentem a  szekrényemhez, hogy keressek egy elfogadható ruhát.  Egy fehér felsőt és kék magasított derekú szoknyát találtam egy hozzá illó fekete cipővel. Feltettem még néhágy kiegészítőt és egy alap sminket hozzá. Mikor elkészűltem ránéztem az órára. Jézusom, már ennyi az idő?! Gyorsan felvettem a kocsikulcsom és a táskám.

*****

Egyre gyorsabban kezdett dobogni a szívem ahhogy közelítettem a ''csapat'' felé.  Chris röktön oda jött hozzám, hogy üdvözőljön. 

- Huu Blair gyönyörű vagy. - magamban elmosolyodtam ügyelve arra, hogy kívűlről ne látszódjon semmi. - Nos, gyere a többiek már nagyon vártak. 

A tűz már égett és körülötte ott űlt Damon, Kler, Darren, és még pár ember akit nem nagyon ismertem. 

- Helló Blair.Végre, hogy itt vagy már nem lehetett bírni a fiúkkal, folyton az órát lessték, hogy mikor érsz ide. - nem reagáltam semmit csak leűltem az egyik székre. Daren oda nyújtott nekem egy üveg sőrt amit azonna el is fogadtam. Meghúztam az üveget közben hallgadtam mennyi hülyeségről beszélnek a többiek. Hallkan szólt a zene a lejátszóból. Visszajöttek a régi emlékek mikor még Shop is itt volt. Olyan jó volt akkor, az a sok ökörködés amit itt leműveltünk. Annyira hiányzik ilyenkor. 

- Na és Balir merre jártál?- kérdezte Kler. A fiúk összenéztek és elég komoly tekintetük volt. Valószínleg a múltkori beszélgetésünkre gondoltak vissza. - Ömm ne haragudj ha valami rosszat kérdeztem csak... - nem hagytam, hogy befejezze a mondatát. Feláltam és elindultam a partra.

Leűltem ebg fapadra és a tájban gyönyőrködtem. Mintha ma lett volna mikor én és Shop itt űltünk. 

Visszatekintés * 

- Hé csajszi miért űlsz it egyedűl? Minden jóból kimaradsz. A fiúk olyan rémtőrténetet adtak be Klernek, hogy....- csuklott el a hangja mikor megkátta milyen tekintettek nézek rá. A szemeim könnyesek voltak. Valószínűleg a fesstékem is elkenődött de nem érdekel. 

- Mi tőrtént Blair? - nézett rám aggódó tekintettel. Nem tudtam válasszolni neki, féltem, hogy megint elsírnám magam. Odaűlt mellém és átölet, azonnal visszaöleltem. Mindig megtudott nyugtatni ha valami bajom volt. Elkezdte bökdösni az oldalam ezzel elérve hogy elnevessem magam. Tudta, hogy ez mindig beválik. 

- Naa mond már, hogy mi a baj! - mosolygott rám.

- Semmi, csak...hát...Chris megcsókólt. 

Shop szemei fecsillantak és még nagyobb mosoly terlűt szét az arcán. -Ne mosolyogj ez nem vicces. - löktem meg egy kicsitt. De nem bírtam ki én is elnevettem magam.

- Komolyan emiatt sírtál? 

- Tudod... ahh igazából nem tudom miért sírtam..vagyis tudom, csak..félek, hogy megromlik a barátságunk ha össhevesznénk egymással. Imádom Christ és nem akarom elvszíteni.

- Ugyan ez hülyeség. És amúgy is ha megbántana biztos vagyok benne, hogy megismerkedik majd az öklömmel. - muszály volt elnevetnem magam. Olyan hülye tud lenn. - És amúgy is én mindg itt leszek melleted. De ha távol is lennénk egymástól akkor csak a csillagokra kell néznünk és ott leszünk egymás mellett, hiszen a két legfényesebb csillag a miénk -puszilta meg az arcom. 

- Olyan jó hogy vagy nekem Shop.- Kler sikítására eszméltünk fel mikor Darren megilyesztette hátulról miközben Damon rémtőrténetet mesélt neki. Shop-al mi is visszamentünk a többiekhet, én odamentem a hangfalhoz és feltekertem a zenét. Annyira jó este volt. Erre örökre emlékezni fogok. 

Vsszatekintés vége * 

- Hé minden rendben? - kérdezte Chris miközbe leűlt ő is mellém egy pohár sőrrel a kezében. - nagyon félrehúzódtál tőllünk. - bökött az oldalamba. Olyan volt mintha Shop lett volna melletem. Akaratom ellenére is elmosolyodtam amit Chris is észrevett.   

- Végre egy mosoly, már hiányzott. Ahogy teis. - méllyen nézett a szemembe. Azok a barna gyönyörű szemei. Mindig elvesztem bennük. - Te is nekem. - mondtam. Elvettem a tekintetem és lehajtottam a felyem. 

- Ezt jó hallani. - mind a ketten a vízre meredtünk. Jó volt csak űlni ott, de ennek is vége lett mint minden jónak. 

A többiek addig könyörögtek nekünk míg vissza kellet menünk a tűzhöz. 

Chris egy pillanatra se hagyott egyedűl. Jó érzés töltött el mikor a srácok elkeztek énekelni. 

Mintha semmi gondom nem lett volna csak lecsuktam a szemem és ráhajtottam a fejem Chris vállára. Kicsit meglepődhetett de aztán átkarol. Melegség járta át a szívem. 

Lehet, hogy jó döntés volt haza jönnöm? Nem tudom. De egy biztos. Most. Ebben a pillanatban. Végre újra jól érzem magam.  

1. fejezet- 1 éve

Minden 1 évvel ezelőtt tőertént. A hír után muszály volt elmennem otthonról. Minden rá emlékesztetett szinte nem volt olyan hely ahol nem látnám őt. Hiányzik. Nagyon. Azóta érzem magam teljesen üresnek. Mintha már nem is élnék csak vagyok a világban, egy jelentéktelen senki lettem. A többi barátom mind azt mondja,hogy rám se iismernek, teljesen kifordúltam magamból. Lehet igazuk van, de őszintén szolva leszarom. Soha nem lesz olyan barátom mint amilyen Shopie volt. Imádtam őt. Szinte már testvérek voltunk. A másik felem volt. De mióta itt hagyott engem nem tudok megbízni senkiben. Mindenkit elutasítok magam mellől. 

Elég nehéz stílusom lett azóta a nap után. Nem érdekel, hogy mit gondolnak rolam, leszarom, hogy mit mondanak rám, utálom amikor megakarják mondani, hogy mit csináljak. Senkire nem fogok hallgatni kapja be az összes aki irányítani akar engem. Hagyanak békén. Eddig is megvoltam a szaros tanácsaiknélkűl és meg is leszek.

De most 1 év után ismét haza jöttem, újra a régi sulimba fogok járni.

Istenem nem vagyok kíváncsi a sok gyökér arcára akik csak jópofiznak és ugyan azt a sablon szöveget nyomják folyton. Nem érdekel a sajnálatuk. Ők nem ismerték Shopie-t és már nem is fogják megismerni.

- Kicsim elkészűltél már? Nemsoká kezdődk a suli.

Anyám. Régen nagyon jó volt vele együtt lakni, de mióta vissza jöttem ki nem álhatom. Folyamatosan basztat minden szarságért, úgy kezel mint egy taknyos kölyköt akinek még a szaros seggét ki kell törőlni. De valahogy túlélem a vele együttélést. Ennél rosszabb már úgyse lehet az életem.

-Igen. - Lerohantam a lépcsőn és már mentem is az ajtóhoz. Végre a kocsiba. Imádok vezetni. A gyorsaság a mindenem, olyankor mintha elszállna minden gondom, mintha repűlnék, csak a gyorsaságra koncentrálok és nem agyalok semmi szarságon.

Kb. 25 perc alatt beértem a suliba. Leparkoltam az autóval majd a cuccaimat összeszedve megindultam befele. Semmi nem változott. A szekrények ugyan olyan ütött-kopottak voltak mint 1 évvel ezelőtt. A falak néhol  le voltak kopva tele voltak különféle plakátokkal amin olyasmiket hírdettek amit mindenki magasról leszar beleértve engem is. Az órák már rég megkezdődtek mikor megtaláltam a régi termemet. 

Ahogy beléptem az ajtón az összes szempár rám szegeződött. 

- Ms. Aberty. Késett, de mivel az első napja az iskolánkba elnézem magának. Kérem foglaljon helyet.

Igazándiból azt is leszartam volna ha nem nézi el nekem. Csak legyen már vége ennek a szar napnak.

Az óra ugyan olyan unalmas volt mint amilyen szokott lenni. A tanár ugyan azon az idegesítő hangján beszélt mint régen. Ő se változott semmit. Néha azt veszem észre az egyetlen aki itt változott az én vagyok.

És igen megszólalt az én kedvenc és imádott csengőm. Amilyen gyorsan csak tudtam kiviharoztam a teremből. Láttam olyanokat akik megismertek és én is ismertem őket, de annyi nem volt bennük, hogy köszönjenek. Lehet jobb is így amúgy is elkűldtem volna őket a faszba.

Már a 3. órán ülök mikor megszólalt a csengő.

Mindenki megindult az ebédlő felé. Nagyon jó legalább most az összes degenerált kis pöcs együtt lesz és a hanguktól hangos terembe kell kajálnom. Még rá gondoltam de már most belefájdúlt a fejem.

Valamiféle moslék lehetett amit a konyhásnő a tálcámra vágott. Undorító és ezt vakaki meg is eszi?!

Hát igen, nem megszokott, hogy egy napom nem telhetne úgy el, hogy nem tőrténik valami velem, ugyanis mikor mentem, hogy keressek magamnak egy helyet nem figyeltem magam elé. És paff az egész ''kaja'' ami a tálcámon volt most mind a felsőmön landolt. Remek.

- Úristen sajnálom nem láttalak. -mondta egy rekettes hang. Elég jól mulatott ahogy kivettem a beszédéből.

- Mi a fasz nem látsz a szemedtől bazdmeg. - És igen. Mielőtt valakinek elkzdenék szályalni lehet hogy meg kéne néznem  ki is ő.

- Blair? Hát te meg mit keresel itt?

- Talán ide járok? Faszfej.

Rossz volt őt ujra látni. Régen fojton egy csapatba lógtunk mikor még Shop is velünk volt. Egy újjabb rá emlékesztető dolog. Ezazz. Viszont ahogy jobban megnéztem nagyon sokat változott. Férfiasabb lett és helysebb mint volt. Szemei ugyan úgy csillogtak mint régen, fehér felsőlye hozzá tabadt a testéhez egy egyszerű fekete farmer vot rajta egy bakancsal a lábán, haja ugyan olyan szerte szét álló göndör fűrtök voltak. Régen mindig imádtam beletúrni, de ő utálta mikor össze kócóltam a szerinte " beállított'' séróját.

- Tessék?-ráncolta össze homlokát.

- Talán süket vagy? 

Elég furán néztek ránk a többiek de nem érdekelt. Kikerűltem Damon-t és az autómhoz vettem az irányt. Még jó, hogy tartok magamnál váltó cuccot.

Semmi kedvem nem volt visszameni az ebédlőbe így a folyosón vártam meg míg becsöngedtek. A diákok csak úgy özönlöttek kifelé és mindenki ment a terme felé. Valaki megütögedte a vállam. Mikor hátra fordúltam 3-om fiúval találtam szembe magam. És minő szerencsémből az egyik az nem más volt mint aki az ebédem tartalmát rám borította. 

- Csak elnézést szerettem volna kérni amiért rád borítottam az ebéded. - mondta félig elnevetve az egészet. A szememet forgatva indultam meg a termem felé. 

- Őmm emlékszel még Darren-re és Chris-re? - rá néztem a két említettre. Hatalas vigyorral az arcukon köszöntek. Hogy lehet ennyire kibaszott jó kedvük ennek a háromnak?! 

- Rég láttunk nagylány jólmegváltoztál. - mondta Darren. - Hiányoztál nekünk.

Itt mindegyikőlyüknek lefagyott egy kis időre az arcukról a mosoly.

- Merre jártál az elmúlt egy évben? - kérdezte Chris. Na jó kezd elegem lenni ebből az egész beszélgetésből már órara sincs kedvem bemenni. Csak haza akarok menni bezárkózni a szobámba és lesni a semmibe.

- Megváltoztál Blair. Jó csaj lett belőlled. Ha most Shop itt lenne. -itt telt be a pohár.Hogy merészeli a szájára venni Shopit, mit képzel magáról.

- Na jó itt van elegem. Haggyatok már a faszba. Nem akarom a sok baromságaitokat hallgatni. És Damon. Ha még egyszer ki mered elyteni Shop nevét a szádon esküszöm olyat lekeverek neked, hogy azt se tudod, hogy fiú vagy-e vagy 

lány.

A három fiú kikerekedett szemmel néztek le rám nem hittek a fülükmek. Pedig jobb ha hozzá szoknak ugyanis én már nem a régi Blair Aberty vagyok hanem a makacs nagy szájú flegma Blair Aberty egy teljesen más ember. És akinek nem tetszik az kinyalhatja a seggem, mert senki kedvéért nem fogok megváltozni.